Még az sem kizárt, hogy a tegnap vásárolt cigim kitart holnap is – és akkor legyen ez mostantól cél; dohányárut legközelebb pénteken vásárolok. Pont.

Feleslegesnek érzem viszont most már, hogy tovább értekezzek itt arról, hogy mikor, milyen körülmények között gyújtottam, vagy épp nem gyújtottam rá. A lényeg, hogy egyelőre tartom magam, és ezen a ponton válik érdekessé Fearan kommentje az előző poszthoz: 

Mikor elkezd az ember leszokni azt figyeltem meg, hogy létrejön az emberben egy valami, amit én "nikotin énnek" nevezek. Ennek csupán egyetlen feladata van: Mértéktelen kreatív energiát ölni abba, hogy meggyőzzön arról, logikusan vagy bármilyen eszközzel, hogy miért kell neked mégiscsak dohányoznod. ÉS nagyon jól nyomja. Azt mondja kevesebb lesz ez meg az, sőt te is kevesebb leszel nélküle és mivel elhiszed neki az is leszel. Az utolsó szavai a legkeményebbek. Amikor már legyőzted és hónapok óta tiszta vagy azt mondja: "Látod milyen egyszerű volt? Nyugodtan gyújts rá mikor kedved van hozzá, mert tudod uralni." Persze ez is hazugság...

Merthogy mi zárja ki, hogy összehaverkodjak én ezzel a Nikotin Én nevű fószerrel? Onnantól kezdve jöhet bármilyen kreatív-furmányos ötlettel, hogy rábírjon a dohányzásra, valójában rá fog jönni, hogy nyitott kapukat dönget. Miért kellene jönnie? Tudja, hogy mikor dohányzom, és mikor nem, és mikor, milyen tevékenységek közepette akarok, és melyek közben nem. Tisztes távolságtartással ugyan, de szerinem lehet haverságban élni a faszival, nem tűnik hülyegyereknek.

Most például irtó jól esne egy cigi. Ha úgy tetszik, akkor Nikotin Én nyomja is a gombot, hogy „lefekvés előtti cigi, hű, az milyen jó, fontos”, szerintem még attól se riadna vissza, hogy elmagyarázza, hogy valamilyen úton-módon, végső soron egészséges is. Magyarázza, nem érdekel. Majd amikor holnap délelőtt, úgy 10-11 tájban azzal áll elő, hogy a kávém mellé ugyan legyek olyan kedves, és gyújtsak rá – hát, tuti nem fogok ellenkezni. (ha belegondolok, az lesz a következő cigim)

A cél az, hogy nyugodtan rágyújtsak, amikor valóban szükségét érzem, így hát lényegében ez az egész folyamat nem más, mint megtanulni szelektálni, és határvonalat húzni a cigi iránti vágyak, szükségletek között.

Harmadik napja annak, hogy tudom uralni.